Seiten

Mittwoch, Januar 20, 2021

#2

Decemberben meghalt az apám.

Az apám, aki 23 éve elvált anyámtól és egyben velem is megszakított minden kapcsolatot.

Azóta, ha összefutottunk valahol, hátat fordított és elszaladt.
A válást anno anyám nyújtotta be, apám többszöri hűtlensége miatt. Ez nem titok, többen tudták, sokan előbb, mint akit a legmélyebben érintett.
 
A házból, a gyerekkori otthonomból akkor szinte úgy menekültünk el. Sok személyes dolog is ott maradt, és anyu sok évnyi pereskedés után kapta csak meg az addigi közös vagyon ráeső részét.
Több varrodatulajdonos ismerős hívta van-e munkája, mert ő ad szívesen. (Csodálkoztunk, de páran elmesélték közülük: apám felhívta őket, nehogy munkát merjenek anyámnak adni.)
Boldogultunk.
Én az érettségi után Ausztriába költöztem.
 
Évekig nem történt semmi, csak néhány kósza hír ért el, gondoltam rosszindulatú emberek pletykálnak.
Aztán, úgy három éve bejelentkezett messengeren: játékfelkéréseket, személytelen, idézetes képeket kaptam tőle, kértem többször is írjon, meghallgatom mit szeretne - egyszer sem válaszolt.
Közvetve tudtam meg, hogy beteg, azt is, hogy meghalt. (Amikor jött a hír, hogy beteg, írtam a közvetlen környezetének. Apám halála után több nappal kaptam csak választ.)
 
Amint megtudtam, hogy beteg, igyekeztem utánajárni mi történt, milyen állapotban van. Akkor szembesültem vele, hogy a régi pletykák nem mástól, apámtól származnak.
Egyenesen a képembe vágták "kedvesek", hogy milyen szívtelennek tartanak mindazért, amit -állítólag- mondtam és tettem apám ellen.
 
Mivel más lehetőségem nincs, leírom itt: nem törtem be sehová, nem vettem el soha semmit, senkitől.
Nem hazudtam a gyerekeimnek, tudták, tudják ki a nagyapjuk, azt is, hogy most ment el.
 
Nem tettem semmi rosszat ellene.
 
És egy valamit nagyon sajnálok. Sajnálom, hogy életében nem ismertem ezeket a vádakat.
Mert akkor bizonyos, hogy én nem álltam volna szóba vele, ugyanakkor nem reméltem volna, hogy felhagy a futkosással és egyszer felbukkan itt az ajtóban és beszél végre.

Mittwoch, Januar 06, 2021

.

 Egy mai beszélgetés ébresztett rá, hogy a szokásos módon ez a teher nem távozik önként - gyorsan persze semmiképp de talán hamarabb sikerül feldolgozni, egyeltalán feldolgozni, ha írok róla.

December elején meghalt az apám. Agyvérzéssel került kórházba és ott, valamikor az ott töltött hetek valamelyikében hogy, hogy nem kiderült, hogy rákos, megműtötték, sztómazsákot kapott, majd a zajló pandémia őt is elérte, tüdőgyulladást kapott és meghalt. Mindezt egy hónap alatt, látogatók nélkül - egyedül mint a kisujjam kellett átélnie.